Az elmult napok kifejezetten szorgalmasan teltek, nem is volt idöm irni a blogba. Viszont most egy rövidebb kenyszerszabadsag megadta a lehetöseget, hogy ujra irjak, öröm az ürömben, ahogy mobndani szokas.
Szoval ket hete uj osztalyhoz kerültem, Frau Baderhez, aki mindjart az elejen közölte velem, hogy a het masodik feleben el kell mennie, ezert majd nekem es Frau Schraufnak, az osztalyt kiserö asszisztensnek lesz a dolga az osztalyban tanitani. Megnyugtatott, hogy nem maradok egyedül, ott lesz velem az asszisztens, aki mindenben segit, meg eleve...A dolog eddig a pontig szep is volt, csak közben itt tombol tavaszi betegseg, es sajnos ez Frau Schraufot is elerte. Tehat keddre kiderült, segitseg nelkül maradok egyedül az osztalyban.
 |
| Csütörtök reggel Lohhofban |
A szerda meg laza volt, mert segitettek, de az igazi kihivas csütörtökön erkezett. A nap egeszen jol lement, voltak ugyan problemaim egyik masik tanuloval, de azt is kezeltük. Ami a sztori szempontjabol sokkal fontosabb, hogy reggel persze rohantam biciklivel a suliba, hogy fel8ra ott legyek, mert minden reggel ellenörizni kell a hazikat, kinyitni a termet...stb. Ezert aztan siettem kora reggel a suliba, meg a szokasosnal is korabban. S mint aza kepen is latszik, a kora reggel rendkivül romantikus volt, am annal hidegebb, es sikerült ebben a hideg, fagyos ködben (Mi az egyalatalan?! - teszi fel a kerdest a föhös az Isten hozott az Isten hata mögött!-ben, most mar tudom, az olyan köd, hogy biciklizes közben kiül a jeg es a zuzmara a szemedre, kabatodra, egyszoval mindenedre.) A következmenyt kepzelhetitek: pentekre torokgyuszi, fejfajas, laz. Egy orat letanitottam, aztan szoltam, hogy ennek nem lesz jo vege, igy elkertem magamat, mert reggel meg voltam olyan allapotban, hogy egyedül hazamenjek biciklivel, delban, amikor veget er a tanitas, mar nem valoszinü.
A hetvegem ennek fenyeben az agyam, egy nagy doboz paracetamol es a gyömberes tea haromszögeben folyt, folydogalt. Meg szerencse, hogy az elözö heten beszereztem nagymennyisegü es jominosegü zsepit a Müllerben (ahol egyebkent a Haribo -,59 cent!!!!!)
 |
| Terdek helyett lab es hazipapucs russlanddeutscher modra! |
Ket dolog szakitotta meg a hetvege gyogyulasanak unalmat. Az egyik, hogy elmentünk latogatoba Frau Betzhez, aki a többi önkentes nemet tanarnöje. Ennek a latogatasnak az volt az apropoja, hogy Frau Betz nyugdijba vonlasa alkalmabol szerveztünk neki itt Lohhofban egy kis bucsuztatot, es ö most viszont meghivott minket. A többiek biciklivel mentek, engem Maria-Luise elvitt kocsival (hehehe). A nap nagyon nemetesen telt: együtt föztünk, a leves jol sikerült, a föfogas kevesbe, majd elmentünk setalni egy kicsit a varosba. Frau Betz nagyon edes volt, mert maga sem benszülött, kb. 20 eve vandolrolt ki Oroszorszagban, ö egy igazi Russlanddeutscher, azaz orosz nemet kisebbseg. De utanaolvasott mindennek, es a kis jegyzeteivel vezetett minket a varosban. A setat követöen pedig visszamentünk hozza, es következett a Kaffe und Kuchen-nek nevezett, vilaghirü es csodalatos delutani, nemet elfoglaltsag. :) Ami szamomra nagyon vicces volt, az Frau Betz lakasa, ami olyan, mintha egy nemet precizitasat es rendszeretet ötveznenk egy orosz izlesevel, magyaran volt aztan minden, ezt a fantaziatokra bizom. :)
Latvanyosnak nem nevezhetö javulasomon felbatorodva hetfön elmentem a suliba, ahol kiderült, az egeszsegi allapotom lehet elegseges a barati vizitre, de korantsem eleg a tanitashoz. A helyzetet Frau Hohwille (azt hiszem igy kell irni) mentette meg, aki Svajbol erkezett (ezert mulatsagos dialektust beszel, amiröl meg van gyözödve, hogy Hochdeutsch), es aki most vegzett gyogypeden. Szerencsere ketten azert elboldogultunk az osztallyal. Keddre vegkepp lehetetlenne valt a munka, igy meg delelött hazazavart az iskola igazgatoja, mondvan "egy beteg önketesre nincs szüksegünk"!
Ami a delutanos csoportomat illeti, öket egyre jobban megszeretem. Mulheten csütörtökön azt talaltak ki, hogy szeretnenek egy delutant veszekedes es kiabal nelkül eltölteni. Felreertes ne essek, nem mi kiabalunk velük, hanem ök egmassal, leginkabb olyan verremenö dolgokon, mint a delutani foci csapatbeosztasa, az erevenyes golok eldöntese es minden olyan dolog, ami megkeseriti egy 12-13 eves nemet kiskamasz egyebkent is sanyaru eletet.
A dolog annyira meglepett minket Elkevel, hogy kitalatuk, ez micsoda szuper csoportcel (kreativitas köre nelkül), rögtön hangot is adtunk örömünknek, es elmondtuk, ha sikerülne ilyesmit összehozni, akkor sokkal szuperebb dolgokat is lehetne csinalni delutan (min a hazi feladatiras, persze ezt mar nem tettük hozza hangosan). Szoval most ugy fest a dolog, ha sikerül 10 ilyen delutant összehozniuk a sracoknak (ebböl egy mar kipialva :D), akkor elomegyünk kirandulni Ulmba, de olyan nagyon, hogy meg a delelötti tanitasrol is kikerjük öket (mert most mar ilyenhez is van am jogom, nem csak a tanari wc hasznalatara!)
Arrol mar irtam, hogy sajat feladatom is van, en ügyelek a szorgalmi feladatlapok fölött. Ehhez csinaltam is, komoly tervezest követöen, egy tablazatot, amiben az elkeszült lapok utan kapjak a pecseteket. Ime:
 |
| A kreativ fejlec |
Es akkor mutatok meg nehany kepet arrol, hogyan nez ki a mi Gruppenraumunk.
Es amikor dolgoznak a sracok:
 |
| A gyerekek asztalai, mindenkinek van sajat mappaja, üzenöfala. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése