Visszajöttem. Mert nem voltam ám itt, hazautaztam a pünkösdi szünetre. Szuper volt. Olyan budapestes, nagyvárosos, végre trágyaszagmentes, bringás, színházas, családos, minden volt tehát, ami kell. Nem is akaródzott hazautazni. Persze ez a hazaút most nem csak a privát családi látogatásról szólt, hanem le is adtam a portfóliómat, amire azóta jegyet is kaptam, így gyakorlatilag egy abszolvált gyógypedagógus blogját olvassátok más, "csak" a szakdola és a záróviszga van hátra. :)
Itt persze semmi sem változott, leszámítva, hogy míg odavoltam, Maria-Luise és Theobald elküldte Robit, már nem is volt itt, mikor megérkeztem. Erről a történetről csak annyit, hogy sikerült neki beletenni abba a képzeletbeli pohárba az utolsó cseppet azzal, hogy kb, egy 150 eurós extraköltséget sikerült csinálnia, majd a dolgot úgy reagálta le, hogy mindez az egyesületnek sokba fog kerülni, illetve összeveszett mindenkivel, akivel lehet. Ja, és mindezek után még ő volt az, aki ki akarta hívni a Youth in Action program munkatársát, hogy megmutassa, mennyire nincsenek itt Lohhofban rendben a dolgok. Azt hiszem, M-L. helyében én is így reagáltam volna.
Aztán hétfőn elkezdődött a suli, a tanítás. Egy kicsit mindenkinek nehezen akart a hét kezdődni, tanárnak diáknak egyaránt. A délelőttök megint szokásosan kellemesen teltek. Elkészítettem a kis magatartáskártyáimat, laminálva, tartósan, szóval most ha kell, ott virítanak a padon és meg szorgalmasan húzogatom a köröket át. Ami azt illeti, működik, mert eddig még senkit sem kellett leküldeni a tréning szobába, maximum a pirosig jutottak el.
Frau Högl egyre jobban támaszkodik rám, azaz pontosabban valami olyasmi szerepfelosztást képzel el kettőnk között, hogy ő tanít, én meg közben fegyelmezem az osztályt. Így most már egyre többet kell ottlennem az óráim, ami egyrészt bosszantó, mert nem szeretem, ha rendőrfelügyelőt kell játszanom, másrészt kellemetlen, mert gyakran a 5-6. órában van órája nálunk és ha benn vagyok, akkor nincs egész nap szünetem, amit megérzek.
Még egy büszkeséggel tudok beszámolni: készítettem egy fejlesztő eszközt matekból a 100-as kiegészítéshez (34 + valami = 100), ami annyira megtetszett Frau Drehernek, hogy egyrészt az egész osztálynak ezzel tanította le az anyagot. De az igazi nagy áttörés nem ez volt, hanem hogy ennek segítségével Yasmine is megértette az anyagot, szóval pénteken már ott tartottunk, hogy még a szünetben is matekpéldákat oldott meg, annyira rákunkorodott a témára (ahogy V.V. mondaná). Szóval vele is már az ezres kiegészítésnél járunk, ami szinte egy csoda, eddig nem sikerült lépést tartania az osztállyal.
 |
| Fabian és a számegyenes |
 |
| Mindenki nagyon figyel az új eszközre! :) |
A másik nagy csoda, ami a héten történt, hogy Selaytinnak sikerült két egészen kellemes napot összehoznia. Nos róla tudni kell, hogy sok vele a baj. Aztán a héten már nekem volt abból elegem, hogy "Selaytin ezt ne csináld, azt ne csináld", ezért elkezdtem inkább pozitív megerősítést alkalmazni, megdícsértem, amikor valamit jól csinált, ha valami rosszat csinált, akkor is inkább azt erősítettem meg benne, mit kell tennie ahhoz, hogy elégedett legyek vele...és működik. Szóval most két mintaértékű nap után várom az eredményeket.
Amúgy a következő héten nem lesz rendes tanítás, csak az első két óra lesz megtartva, ugyan projekt hét van, a téma pedig a középkor, pontosabban Frundsberg kora. Ő volt a város egyik grófja, aki nagyon sokat tett azért, hogy Mindelheim már a középkorban a térség egyik centruma lett. Szóval hétfőtől mindenféle középkori szemináriumok és kisprojektek várják a tanulókat, egyelőre még nem tudom, hogy hová kell mennem, de majd kiderül az is.
A délutánok a szokásos módon teltek, egy kissé itt is mindenki nyűgös volt, különösen én, akinek nem volt szünete. Megint Jaqueline-nal volt a legtöbb gondunk, de nem voltak ezzel kapcsolatosan illúzióim, tudtam, hogy a szünetben meg fogja látogatni az anyját, utána mindig ilyen. A nagy kiborulás akkor volt, amikor fel akart menni a számítógépterembe (nem mehetett), utána meg ki akart menni a városba, amire elmagyaráztam neki, hogy Maria az, aki felelős a csoportért, nem én, és amíg Maria nem érkezik meg, addig várnia kell vele. Erre annyira bedühödött, hogy nem volt hajlandó meghallgatni, pedig meg akartam neki mondani, hogy Maria eleve ki akarta küldeni, mert ki kell nyomtatni a Müllerben fényképeket. Na mindegy, végül annyit kértem tőle, hogy ha lenyugszik, akkor jöjjön oda hozzám, mert fontosat akarok neki mondani. Odajött és csodálkozott. De a hét végére vele is könnyebb volt, kifejezetten együttműködő volt, csütörtökön házi feladatot is írt, erre nem nagyon volt eddig példa. Sőt, segített Tobinak a háziban, mint egy kistanár, lehet, ez jó irány volna az csoportba történő integrációjának.
Aztán valamiért megint felerősödött a házi feladatok kötüli mizéria, elsunnyogják a házikat, megpróbálnak átverni pl azzal, hogy egy májusban elkészített háziról próbálnak meggyőzni, hogy azt június 14-én készült el a hatodik órában, vagy letakarják a lap felét, hogy ne lássam, hogy az nincs kész. Szóval most ezzel küzdök, de meglesz!
Lohhofban amúgy megváltozott a hangulat, egyrészt mert Robi elment, így nincs kiséji zene meg gusztustalan rasszista viccek, és ez azért érezhető. Érdekes, hogy még Árpinak sem hiányzik. Másrészt visszajött egy rövid időre Große Kati, aki éppen hazaigyekszik Romániába, de a rá jellemző módon.
A héten végre megjött a jóidő, mert egy kicsit megviselt ez a folyamatos eső a júniusi 13 fok. Ehhez képest tegnap kb 30 fok volt és nap, kinn is voltunk Pfaffenhausenben a tónál. Közben meghívást kaptam ismerősöktől Würzburgba, megyek is, csak legyen időm! :)
