Csak ugy, mert erdekes

Ezt a cikket a tanariban talaltam, es gondoltam masok szamara is erdekes lehet a törtenet, ezert leforditom.  Kommentar nelkül, jöjjön a cikk.

Az eredeti cikk eredeti fenymasolata

Megjelent a Mindelheimer Zeitung februar 28-i szamaban.

A tanarok lehetnek kritikusak

Birosag: A mindelheimi iskolaigazgatohelyettes az iskolaja energetikai tatarozasat feleslegesnek tartotta es ezt nyilvanosan el is mondta, büntetest kapott es feljelentest tett. Ezutan a büntetest a kormanyzat megszüntette.

Augusburg/Mindelheim Az allam altal alkalmazott tanarnak lenni elönyökkel jar: szinte elbocsathatatlanok, es jol keresnek. E melle azonban tarsulnak hatranyok is, ami az allami alkalmazas következmenye: nem sztrajkolhatnak, nem demonstralhatnak, politikai es egyhazi ügyekben semlegesnek kell lenniük. De mennyire lehet kritikus egy tanar a nyilvanossag elött a sajat munkaadojaval szemben?

Ezzel a kerdessel foglalkozott az illetekes birosag Augsburgban. Egy mindelheimi tanar ugyanis nyilvanosan kritikat gyakorolt az iskolaja atepiteseröl. Fegyelmi büntetest kapott, ezert feljelentest tett. Vajon megszegte ez az ember a szakmai kötelesseget?

Ez az ember a mindelheimi gyogypedagogiai iskola igazgatohelyettese. Az iskolaja energetikei tatarozasaval nem ertett egyet, ezert irt egy olvasoi levelet 2010 marciusaban a Mindelheimer Zeitungnak, amelyben az epitkezest fölöslegesnek nevezte. Szerinte az epület jo allpotban volt, mas iskolak jobban raszorultak volna a tatarozasra. Megjegyezte, hogy az epikezessel különösen erzekeny tanulok oktatasat zavartak meg. Az olvasoi levelet a nevevel irta ala. A szerkesztöseg, egyebkent  megegyezes szerint, fel is tüntette igazgatohelyettesi titulusat, azert, hogy az olvasoknak egyertelmü legyen, ez esetben egy erintett nyilatkozik.

"A pedagogusokban azt a kepzetet keltette, hogy hivatalos velemenyt közölt"

A svab kormanyzat (megyei szintü korm. - KL.) mint az ügyben illetekes hivatal, ezzel a magyarazattal szabott ki megrovast, ami a legalacsonyabb fegyelmi eljarasi szint, de amely a szemelyi aktaba is bekerül. Ez ellen a büntetes ellen tett feljelentest a tanar. Az illetekes birosag a targyalas alatt azt kepviselte, hogy az olvasoi level hatareset. A vitas pont az volt, hogy ugyan az olvasoi level alairasat igazgatohelyetteskent tüntettek fel, de ezt a level iroja szemelyesen nem tette meg.  Azonban az igazgatohelyettes a level vegen a "mi" kifejezest hasznalta, ezzel azt a latszatot keltve a kormanyzat szemeben, hogy az iskola hivatalos, nem pedig az ö privat velemenyet közvetiti, es ezzel az ö lojalitasi kötelesseget megszegte.

Az ügyvedek eljaras alatti javaslatara hallgatva, a kormanyzat vegül is visszalepett, es nem varta meg az iteletet. Visszvonta a büntetest is, ami kikerült a szemelyi aktabol is.

Holger Sabinsky-Wolf

A farm, ahol elünk

Az Europai Unio es a Christen Bauen Brücken e.V. bemutatja A farm, ahol elünk, azaz a Josefshaus c. sorozatat.
Föszerepben Laszlo Kiss, magyar hangja Laszlo Kiss. Tovabbi szereplök: Maria-Luis Bayer, magyarhangja nincs, Theobald a szerzetes, Judit, Große Kati, Robi es Arpi, olykor Izabell a mentor.
A film Mindelheimban, a Lohhof Studioban keszült. Irta es rendezte: az EU.

A föszereplö szobaja.

Amit a föszereplö a kollegaitol kapott,
amikor bucsuztattak. Tovabba egyedi naptar.

A föhös szobaja az ablak felöl nezve. Latszik a sok agy.

Reggeli, ejszakai es napközbeni zarandokhely,
atellenben a föhös szobajaval.

A napi egyszeri fürdesi, heti egyszeri borotvalkozasi hely.

A fiuk folyosoja. A sötetben hatul a lanyoke.

Trainingterem, amit Eseltreffnek hivnak.

Lepcsöhaz, fabol. Jellegzetessege, hogy meg egy macska
alatt is döbörög.

Földszinti folyoso, nyilvanos PC-vel. Große Kati jatszik.

Konyha, ahol a föhös Judittal hetvegente valami
otthonosat föz. Legutobb paprikaskrumplit.

Konyha masik oldala: itt szokott a föhös es a többiek mosogatni,
a kesz etelt kiadni.

A Josefshaus lakoi itt esznek, elötte mindig ima, amiböl a föhös
ki szokott maradni, mert nem vallasos.

Az urdvar fakkal es hintaval. Nem latszik, de mar nyilik az
ibolya.

Ping-pong asztal.

Garazs. A mar elözetesen bemutatasra került "bajor vasparipa"
istalloja.

Jofeshaus.



A szemben levö kolostor. A masik homlokzata szebb.
De csak ezt mutatjuk meg. :P



Vége

Az elmult napok

Az elmult napok kifejezetten szorgalmasan teltek, nem is volt idöm irni a blogba. Viszont most egy rövidebb kenyszerszabadsag megadta a lehetöseget, hogy ujra irjak, öröm az ürömben, ahogy mobndani szokas.

Szoval ket hete uj osztalyhoz kerültem, Frau Baderhez, aki mindjart az elejen közölte velem, hogy a het masodik feleben el kell mennie, ezert majd nekem es Frau Schraufnak, az osztalyt kiserö asszisztensnek lesz a dolga az osztalyban tanitani. Megnyugtatott, hogy nem maradok egyedül, ott lesz velem az asszisztens, aki mindenben segit, meg eleve...A dolog eddig a pontig szep is volt, csak közben itt tombol  tavaszi betegseg, es sajnos ez Frau Schraufot is elerte. Tehat keddre kiderült, segitseg nelkül maradok egyedül az osztalyban.

Csütörtök reggel Lohhofban

A szerda meg laza volt, mert segitettek, de az igazi kihivas csütörtökön erkezett. A nap egeszen jol lement, voltak ugyan problemaim egyik masik tanuloval, de azt is kezeltük. Ami a sztori szempontjabol sokkal fontosabb, hogy reggel persze rohantam biciklivel a suliba, hogy fel8ra ott legyek, mert minden reggel ellenörizni kell a hazikat, kinyitni a termet...stb. Ezert aztan siettem kora reggel a suliba, meg a szokasosnal is korabban. S mint aza kepen is latszik, a kora reggel rendkivül romantikus volt, am annal hidegebb, es sikerült ebben a hideg, fagyos ködben (Mi az egyalatalan?! - teszi fel a kerdest a föhös az Isten hozott az Isten hata mögött!-ben, most mar tudom, az olyan köd, hogy biciklizes közben kiül a jeg es a zuzmara a szemedre, kabatodra, egyszoval mindenedre.) A következmenyt kepzelhetitek: pentekre torokgyuszi, fejfajas, laz. Egy orat letanitottam, aztan szoltam, hogy ennek nem lesz jo vege, igy elkertem magamat, mert reggel meg voltam olyan allapotban, hogy egyedül hazamenjek biciklivel, delban, amikor veget er a tanitas, mar nem valoszinü.

A hetvegem ennek fenyeben az agyam, egy nagy doboz paracetamol es a gyömberes tea haromszögeben folyt, folydogalt. Meg szerencse, hogy az elözö heten beszereztem nagymennyisegü es jominosegü zsepit a Müllerben (ahol egyebkent a Haribo -,59 cent!!!!!)



Terdek helyett lab es hazipapucs russlanddeutscher modra!



Ket dolog szakitotta meg a hetvege gyogyulasanak unalmat. Az egyik, hogy elmentünk latogatoba Frau Betzhez, aki a többi önkentes nemet tanarnöje. Ennek a latogatasnak az volt az apropoja, hogy Frau Betz nyugdijba vonlasa alkalmabol szerveztünk neki itt Lohhofban egy kis bucsuztatot, es ö most viszont meghivott minket. A többiek biciklivel mentek, engem Maria-Luise elvitt kocsival (hehehe). A nap nagyon nemetesen telt: együtt föztünk, a leves jol sikerült, a föfogas kevesbe, majd elmentünk setalni egy kicsit a varosba. Frau Betz nagyon edes volt, mert maga sem benszülött, kb. 20 eve vandolrolt ki Oroszorszagban, ö egy igazi Russlanddeutscher, azaz orosz nemet kisebbseg. De utanaolvasott mindennek, es a kis jegyzeteivel vezetett minket a varosban. A setat követöen pedig visszamentünk hozza, es következett a Kaffe und Kuchen-nek nevezett, vilaghirü es csodalatos delutani, nemet elfoglaltsag. :) Ami szamomra nagyon vicces volt, az Frau Betz lakasa, ami olyan, mintha egy nemet precizitasat es rendszeretet ötveznenk egy orosz izlesevel, magyaran volt aztan minden, ezt a fantaziatokra bizom. :)

Latvanyosnak nem nevezhetö javulasomon felbatorodva hetfön elmentem a suliba, ahol kiderült, az egeszsegi allapotom lehet elegseges a barati vizitre, de korantsem eleg a tanitashoz. A helyzetet Frau Hohwille (azt hiszem igy kell irni) mentette meg, aki Svajbol erkezett (ezert mulatsagos dialektust beszel, amiröl meg van gyözödve, hogy Hochdeutsch), es aki most vegzett gyogypeden. Szerencsere ketten azert elboldogultunk az osztallyal. Keddre vegkepp lehetetlenne valt a munka, igy meg delelött hazazavart az iskola igazgatoja, mondvan "egy beteg önketesre nincs szüksegünk"!

Ami a delutanos csoportomat illeti, öket egyre jobban megszeretem. Mulheten csütörtökön azt talaltak ki, hogy szeretnenek egy delutant veszekedes es kiabal nelkül eltölteni. Felreertes ne essek, nem mi kiabalunk velük, hanem ök egmassal, leginkabb olyan verremenö dolgokon, mint a delutani foci csapatbeosztasa, az erevenyes golok eldöntese es minden olyan dolog, ami megkeseriti egy 12-13 eves nemet kiskamasz egyebkent is sanyaru eletet.

A dolog annyira meglepett minket Elkevel, hogy kitalatuk, ez micsoda szuper csoportcel (kreativitas köre nelkül), rögtön hangot is adtunk örömünknek, es elmondtuk, ha sikerülne ilyesmit összehozni, akkor sokkal szuperebb dolgokat is lehetne csinalni delutan (min a hazi feladatiras, persze ezt mar nem tettük hozza hangosan). Szoval most ugy fest a dolog, ha sikerül 10 ilyen delutant összehozniuk a sracoknak (ebböl egy mar kipialva :D), akkor elomegyünk kirandulni Ulmba, de olyan nagyon, hogy meg a delelötti tanitasrol is kikerjük öket (mert most mar ilyenhez is van am jogom, nem csak a tanari wc hasznalatara!)

Arrol mar irtam, hogy sajat feladatom is van, en ügyelek a szorgalmi feladatlapok fölött. Ehhez csinaltam is, komoly tervezest követöen, egy tablazatot, amiben az elkeszült lapok utan kapjak a pecseteket. Ime:

A kreativ fejlec




 

Es akkor mutatok meg nehany kepet arrol, hogyan nez ki a mi Gruppenraumunk.

A gyerekek asztalai, mindenkinek van sajat mappaja,
üzenöfala.

 Es amikor dolgoznak a sracok:

Herr Kirsch, avagy Cseresznye ur

Eltelt egy het azota, hogy megjöttem, es azota is mar, hogy elkezdtem hetfön a suliban dolgozni. Ez a het különösen lefarasztott, pedig semmi extrat nem csinaltam, de nagyon lemerit, hogy egesz nap nemetül kell beszelnem.

Mint azt irtam, delelöttönkent az elsösöknel voltam, nagyon aranyosak voltak. Most mar eljutottam odaig, hogy minden gyerek nevet ismerem, meg azt is, kire mikor esm iert kell figyelni. Timon allandoan almodozik, Jonathan önfejü es sosem a feladatot csinalja, Marina verekedessel vezeti le a stresszt a nap vegen, Nadine pedig mindig elveszik azokban a feladatkoban, amelyeknel fontosak az iranyok...stb.

Ezen a heten mar vezettem kisebb tanulo csoportokat, fökent mátekböl. De ami igazi büszkeseggel töltött el, hogy a nemetben is tudtam segiteni nekik. A legtöbb gyerek komoly hibakat vet az olvasasban, irasban, tevesztesek, betücserek, elhallasok...stb, ezeket meg en is kibököm.

Neha azt erzem, hogy nagyon probalgatjak a hataraimat, meddig mehetnek el velem szemben, es ez mar a kicsiknel is megjelenik. Különösen Timo volt az, aki nagyon probalgatta a türelmemet, de nem mentem bele a jatszmaba, vegül mindig az lett, amit en mondtam. :)

Voltak szakmai sikereim is. Az egyik gyereknel kiderült - többek között nekem is köszönhetöen - hogy valoszinüleg depressziv, igy most ha minden igaz, akkor megy a gyerekpszichologushoz.

A delutanos csoporttal meg ennel is nehezebb volt a heten a helyzetem. Elöször is most kezdenek a fiuk kamaszodni, szoval a hatarprobalgatas hangsulyos tema, raadasul velük szemben sokkal nehezebb nem belemenni a jatszmaba. A heten csak ket nagy összecsapas volt, pedig meg front is volt. Viszont az egyik gyerekünkkel komoly problemak vannak, meg nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

A heten kaptam egy önallo feladatot is a napiköziben, talan irtam mar erröl: en vagyok felelös a feladatlapokert. Nem valami nagy dolog, de legalabb az enyem. A következö hetre azt tervezem, hogy karkötöket csomozok a sracokkal. Ehhez majd ma elmegyek megvenni a himzöfonalat. Aztan aprilisban valoszinüleg egy nagyobb projektbe kezdek velük: magyarosat fözünk, ha mar van egy jolfelszerelt konyha a suliban. :)

Amugy lassan kezdem megszokni az itteni eletet. Az biztos, hogy nagy kenyelemmel jar, hogy mindig kesz gfötetel es teli hütö var minket idehaza, mert Maria-Luise bevasarol, föz rank. A varost is egyre jobban kedvelem, noha az elejen nagyon falunak tünt nekem. Most mar a tragyaszag is alabbhagyott, vagy egyszerüen megszoktam.

A heten vasaroltam egy nemet simkartyat internet elerhetöseggel, igy most elerhetö vagyok egesz nap, ami szuper. Meg nyitottam bankszamlat is a Sparkassenel, ha minden igaz, akkor 15-en megkapom az elsö zsebpenzemet meg az utiköltseg teritest.
Ja, es mar kiposztoltam a facebookra, de itt is kirakom: itt erhetö el a müncheni kirandulas kepei.

Theobalddal is egyre jobban kijövök. Ahhoz kepest, hogy az elsö napokban hozzam se szolt, most mar legalabb megkerdezi, hogy milyen napom volt, meg nekem is mesel mindenfele törteneteket.

Es akkor a Cseresznye urrol a vegere. Kaptam egy levelet az egyik tanitvanyomtol a delelötti csoportbol. Herr Kirschnek cimezve, mert a Herr Kissnek ugyebar semmi ertelme. Csak egy "hallo". De akkor is.

Herr Kiss hat angekommen

Kiss ur megerkezett. Akkor röviden az elmult napok esemenyei. Csütörtökön szerencsesen megerkeztem, feltem töle, hogy Buchenloe-ban elfelejtek atszallni, de nem, szoval ahogy igertem, fel5kor leszalltam Mindelheimban. Ha öszinte akarok lenni, az elsö estem finoman szolva is sokkolo volt. Elöször is mar a szallasra menet kiderült a kocsiban, hogy öt önkentes var ram a szallason, es mindenki beszel magyarul...ezt nem hiszem el! Eljövök nemetorszagba, esk iderül, hogy mindenki beszel magyarul, meg a mentorom, Izabella is magyar!

A szallas alaüpvetöen jo, bar tenyleg nagyon kinn vagyunk a varosbol, bicilivel is legalbb 20 perc, mire beerek, de nem tobb, mintha otthonrol az egyetemre tekernek. Kaptam egy biciklit, ezzel tudok közlekedni. Ha eppen rossz az idö, akkor meg az egyik kolleganöm be tud vinni a suliba, mert minden nap erre jön el.

A hazzal szemben egy hatalmas kolostor van, ami egyreszt gyönyörü, masreszt meg most eppen egy drogelvono üzemel benne. Sajnos nem latogathato, mert különben erdekes volna megnezni.

A hazineni kedves, csak eppen 60+-os, ami gyakorlatilag mindenkire igaz, aki nem önkentes. Velükn lakik egy Theobald nevü jezsuita szerzetes. Rola azt kell tudni, hogy nagyon öreg mar, 84 eves, es ö volt az, aki a mäsodik vilaghaboru utan elkezdte Nemetorszagban azt önkentesseg nepszerüsiteset, illetve lelkes hive a nemzetközi csereknek. Egy kicsit olyan ö itt, mintha egy szemelyben volna a DIA nemi katolicizmussal.

A többi önkentes Romaniabol erkezett, negyen egy nevelöotthonbol, egy lany pedig ugy mint en, gyogypedagogus es tapasztalatot szeretne szerezni. A "negyek" finoman szolva is nehezen szocializaltak, nem könnyü velük az elet, de lassan közeledünk. Az elsö este majdnem elsirtam magam, amikor talakoztam velük, tegnap este mar jot beszelgettünk, kderült, nem emberevö szörnyek. Robi, az egyik legproblkemasabb gyerek, tegnap vett egy hangfalszettet, igy mostanaban olyan itt a hangulat, mintha egy diszkoban laknank, de szerencsere ez nem csak engem zavar, a többiek is rendesen fegyelmezik, hogy legyen mar egy kis csend!

Aztan masnap elmentünk a suliba, ahol talakoztam az igazgatoval es megbeszeltük a feladataimat. A suli nagyon jo, csaladias, kicsit es hangulatos. A pedagogiai munkajuk szuper, gyönyörüen felszerelt tantermek, szabad tanulas, projektek...stb. A kollegak nagyon kedvesek. Ami vicces, hogy megkertek, mindenhol es mindenkinek mutatkozzam be mint Herr Kiss, hogy a gyerekek szokjak, en is egy vagyok a tanarok közül, nem tegezödhetünk. Ezt itt nagyon komolyan veszik. Amugy a suli kifejezetten gyerek centrikus. Penteken az utolso orak kötelezöen valszthatoak, minden gyerek maga dönti el, mivel szeretne ilyenkor foglalkozni, a lehetösegek nagy on valtozatosak: foci, tanc, festes, olasz, diakönkormanyzat...stb.

Tegnap mar hospitaltam is ket orat: megneztem egy konyhai foglalkozast, ahol a gyerekek krumplilevest föztek, tanultak a haztartas vezetes alapvetö elemeit, mint takaritas...stb. Az egesz annyira eletszagu. A fiuk kicsit huztak a szajukat, oket a fözes nem erdekli, ennek hangot is adtak, ennek ellenre csinaljak, amit kell. utana egy fociedzest neztem meg, ebben nem volt semmi extra, csak foci. Viszont ez nagyon sokat jelent nekik, föleg a fiuknak. Volt egy srac, aki nagyon probelmasnak latszik, a palyan azonban megvaltozik.

Ami meg fontos, hogy vana varosban uszoda, ami raadasul nagyon olcso, 1,50 euro a belepes nekünk önkenteseknek...nem semmi, azt hiszem, ma delutan meglatogatom.

Tegnap delutan megkaptam a  biciklim, ennek örömere bementem a "varosba". Az elsö allomas a vöröskereszt turija volt, ahol beszereztem 1500 ft-ert(!) egy nadragot es egy vaszoncipöt, mert nem akarom az enyemeket tönkre tenni itt. Mert ez falu, barhogy is nezem. Pölö az egesz varosban most tragya szag van, de kö kemenyen, mert eppen most tragyazzak a környezö földeket. Amikor hazaertem, akkor meg nekem is tragya szagom volt, pedig csak bicikliztem. A varos egyebkent szep, olyan kis tip-top...:)

Na egyelöre ennyi, majd meg jelentkezem.